"Nem emlékszem, hogy tanulmányaim során bármikor is szóba került volna, hogy hogyan teremtődik a csend, nyugalom, elmélyült tevékenykedésre alkalmas légkör egy osztályban, de tantestületi értekezletek témájaként sem emlékszem ilyesmire. Mintha ez magától értetődő volna, de legalábbis – valamiféle hallgatólagos megállapodás alapján – annak kellene tekintenünk. Főiskolás korunkban talán azzal nyugtattuk magunkat, hogy az ilyesmit bizonyára nem tanulja, hanem egy idő után egyszer csak tudja majd az ember.”
(Fejér Zsolt: Azt hiszem – pedagógiai közhelyekről, mellékesnek tűnő részletekről (1.), Tanító 2019. szeptember-október)
