"Beszélgetünk a kisgyermekekkel, meghallgatjuk élményeiket, fájdalmaikat, adott esetben felkeressük a gyermekvédelmi szerveket az érdekükben, fogadó órákat tartunk, beszélgetünk, de ha kell, konfrontálódunk is a szüleikkel az érdekükben. Azért, mert ezt várja el tőlünk a lelkiismeretünk, a gyermekek iránt érzett szeretetünk, szakmai és emberi felelősségérzetünk. Szerintem csak ez utóbbi elvárás, a gyermekek érdeke az, amihez igazodnunk kellene. A többi megfelelési kényszerünk talán abból adódik, hogy a mi szakmánknak nincsenek határozottan kimondva és képviselve a kompetenciahatárai.”
(Rábl Gabriella: Portfólió helyett…, Tanító 2018. február)